Thursday, 19 November 2009

Kicsi fogacskáim

Finalmente apareceram os meus dentinhos, dois, em baixo.
Nemhiába folyik nagyon a nyálam és rágom folyamatosan az öklömet, ma anya végre észrevette, hogy kibújt az elsö két fogacskám. A múlt héten már folyamatosan nézegette a számat, ma pedig ki is tapogatta az ujjával és érezhette, hogy mindkét kicsi fogam kibújt alul.
O meu pai anda todo contente e já começou a informar a família e todos os amigos ou conhecidos deste meu feito.
Apukám mindenkinek folyamatosan csak rólam beszél, mára már az egész család, a barátok és az ismerösök is hallottak a nagy hírröl.
Eu não choro porque até agora não me dói… mas isto de ter dentes faz-me cócegas, algo de que não gosto especialmente.
Nem sírok, hiszen nem fáj, csak az öklöcskémmel vakargatom az ínyemet, hiszen furcsa ez az érzés.

A minha mãe também gosta de controlar a situação de vez em quando… o que significa que os meus dentinhos devem ser realmente muito importantes!
Azért még nem rágok, csak zöldségkrémlevest eszek minden délben. Egyre újabb és újabb ízeket kóstolgatok, kipróbáltam már a sárgarépát, krumplit, sütötököt és egy courgette nevüt, amit anya nem tud lefordítani, de nekem nagyon-nagyon ízlik.

1 comment:

Anonymous said...

Tell your "Pai" to put more light in the pictures, we can't see the 2 MEGATEETH!! :D