A mai nap egy különleges, hiszen pontosan négy hónappal ezelött születtem. Éppen ezért leírom, hogyan telik egy napom, hogy késöbb is emlékezhesssek rá. Ma reggel ébresztettem anyát, szokás szerint 7 óra körül. Ö fölém hajolt és rögtön tudta, hogy éhes vagyok. Hamizás után már nem volt kedvem visszaaludni, ezért hozzáláttunk a napközbeni aktív tevékenységeinkhez.
Azzal kezdtük, hogy anya megmérte, milyen nehéz vagyok. Nagyon elégedett volt az eredménnyel, hiszen több, mint 7 kilós vagyok már, ami több, mint a születési súlyom duplája.
Mivel én már jóllaktam, anyának is kellett ennie valamit, föleg azért, hogy jó sok tejecskéje legyen. Mi kimentünk a konyhába, apát pedig hagytuk tovább aludni, amiért ö nagyon hálás volt.
Amíg anya hamikázott, én jól elszórakoztattam magam - és persze öt is - a kis gurulós mózeskosaramban. Játszadoztam a cumimmal és közben aranyos kis hangokat hallattam. Imádok a figyelem középpontjában lenni!
Nem sokkal késöbb megint hamikáztam, hisz megéheztem!
Ezután böfiztem jó nagyokat és mosolyogtam, hisz megláttam apukámat.
Apa eltünt egy kis idöre, majd visszajött, erre én megint elkezdtem kacagni, együtt nevetgéltünk mindhárman. 
Anyával minden délelött szoktunk sétálni egy jó nagyot ebben az utcában. Anya néha panaszkodik, hogy elég nehéz a környékünkön babakocsival közlekedni, mert nagyon meredekek az utcák (még biciklivel is nehéz). Éppen ezért mindig csak itt sétálunk.
Séta közben megjelent apa és megkérdezte, van-e kedvem vezetni egy kicsit a tütüjét. Én erre rögtön igent mondtam, és persze nagy sikerem volt, hisz ügyes voltam. 
Miután hazavezettem, anya egy kicsit magamra hagyott, megfözte az ebédet. Nem szeretem ezeket a perceket, hiszen ilyenkor nem csak és kizárólag velem foglalkozik. Ezt tudattam is vele, szomorú pofikát vágtam.
Megérkeztek a szüleim barátai és ez már tetszett nekem, hogy legalább ök foglalkoztak velem. A néni kicserélte a pelusomat, miközben anya még mindig csak azzal a tökehallal foglalatoskodott. 
Aztán jött az ebéd, amikor ök azt hitték, hogy jól elbeszélgetnek, engem meg csak otthagynak a babakocsiban. Hát ezt nem hagyhattam, ezért végül én is asztalhoz ülhettem, anya ölében. 
Délután meglátogatott engem az egyetlen szöke barátném. Nagyon jó zenéket hallgattunk együtt, majd elmentünk sétálni egy nagyot.
Életemben másodszor voltam az óceán közelében. Nagyon élveztem, ezért ez a kacaj! A szél - szokás szerint - elég rendesen fújt, ezért nem maradtunk sokáig. 
Miután hazaértünk, pancsiztam egy hatalmasat és játszadoztam a szivacsommal.
Miközben anya öltöztetett, én apával szemezgettem, aki nagyon sok érdekességet mesélt nekem. 
Íme teljes készenlétben vártam, hogy végre megkaphassam az esti tejecskémet és aludhassak egy hatalmasat ezután az emlékezetes nap után.
No comments:
Post a Comment